„Könnyel árad ama nagy nap, / Hamvukból ha föltámadnak / A bűnösök, s számot adnak. // Uram, nekik adj jó véget, / Kegyes Jézus, kérünk téged, / Add meg nekik békességed” – így hangzik Sík Sándor szívbemarkoló fordításában a Lacrymosa szövege.
Jöjjenek el, jöjjetek el novemberi Requiem-koncertünk valamelyikére! S amikor megszólal majd a Confutatis tétel, vessünk számot mindannyian Élettel és Halállal! Mozart zenéje az egekig emel minket, hogy találkozhassunk elhunyt szeretteink lelkével…
„A tanítás olyan, mint a színpad. Vagy adod magad hitelesen, és ezt a gyerekek megérzik, veszik a lapot, és akkor tudunk egy irányba haladni. Szigorú vagyok, ezt nem is lehet másképp…”
Három csodálatos helyszín, három koncert és egy páratlan mű élet és halál végzetes drámájáról – Requiem a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban, a kőszegi Jézus Szíve plébániatemplomban és a güssingi bazilikában.
Vonós tremoló, kromatikus szekvenciák, drámai trombitafanfár, timpanidübörgés, a mennydörgő kórus kétségbeesett kiáltásai, a basszuskórus és a zenekar végzetes fortissimójának és a női szólamok félelemtől reszkető suttogása, a démoni végítélet, az annak nyomán ébredő torokszorító halálfélelem, dermesztő borzongás, lázas szorongás – ez a Dies irae…
A Requiem zenéje élet és halál végzetes drámáját jeleníti meg a zene eszközeivel. A halott lelke elszakad a földi világtól és a mennyei Úr elé járul, s mindeközben az áhítat, a halálfélelem, a lázas szorongás, az utolsó ítélet borzalmai, a vigasz, a túlvilági boldogság egyaránt zenei testet öltenek.
Wolfgang Amadeus Mozart ugyanis a feljegyzések szerint maga is nagy kedvelője volt a bornak, egészen pontosan a borok királyának, vagyis a tokajinak. A nagy zeneszerző tokaji bor iránti rajongása nem maradt viszonzatlan; ma már bizton állíthatjuk, hogy Tokaj szőlőrügyei, szőlővesszei, a növekedő szőlőszemek, a hordóba zárt, érlelődő must egyaránt kedvelik Mozart muzsikáját.
Pisztáciás marcipángolyó, nugátba forgatva, keserű csokoládéba mártva. Nézzen csak körül mindenki az éléskamrában, hátha talál néhány Mozart-golyót vasárnap délutánra. Hiszen mi is volna kellemesebb annál, mint hogy ebéd után Mozart Requiemjét hallgatva hátra dőlünk a fotelben, és megízleljük a nagy zeneszerző által ihletett bonbont?
Mi már Requiem-lázban égünk, és fontosnak tartjuk, hogy egy-egy hírrel hétről hétre tovább is adjuk a lángot. Hangolódjunk együtt a novemberi koncertekre!
