Requiemre hangoló – Mozart és a bor

Szeretik-e, szeretitek-e a jó bort?

A VOX Savariae tagjai nagyon. A sikeres koncertek után, s olykor egy-egy próbán is tanúbizonyságát tesszük ennek. Persze csak mértékkel.

Na de hogyan is merülhet fel ez a kérdés egy klasszikus zenei koncert ajánló oldalán?

Elárulom. A gondolatot (is) Mozart muzsikája érlelte…

Wolfgang Amadeus Mozart ugyanis a feljegyzések szerint maga is nagy kedvelője volt a bornak, egészen pontosan a borok királyának, vagyis a tokajinak. Rajongásában pedig társa is akadt: szövegírója, az olasz Lorenzo da Ponte, aki 1786-ban, amikor a Don Giovanni librettóját írta, a munka mámorában mindvégig tokaji nedűt kortyolgatott. „Borban az ésszel senki se számol, kedvez a mámor, kedvez a tánc…” – így indul Don Giovanni bordalának szövege. A hírhedt szívtipró vérpezsdítő áriájával eljövendő hódításaira emeli poharát…

A nagy zeneszerző tokaji bor iránti rajongása nem maradt viszonzatlan; ma már bizton állíthatjuk, hogy Tokaj szőlőrügyei, szőlővesszei, a növekedő szőlőszemek, a hordóba zárt, érlelődő must egyaránt kedvelik Mozart muzsikáját.

Az eredeti ötlet egy a Mozart-muzsikát kedvelő bécsi zenésztől, Markus Bachmanntól származik, aki nem mellesleg borászattal is foglalkozik. Bachmann, miközben a borospincében tevékenykedett, kedvenc szimfóniáját hallgatta, mígnem felfigyelt arra, hogy a Mozart-dallamok hatására a must gyorsabban érik, a bor pedig ízletesebb lesz.

A jelenség sokakat kísérletre motivált. Tudományos tény, hogy a növények reagálnak környezetük valamennyi rezdülésére; a fényre, a hőmérsékletre, a páratartalomra, a légmozgásra, a talaj tápanyagtartalmára és a hanghatásokra is. Miért is volna ez másként a szőlő esetében? A muzikális borászok kísérleteik során megállapították, hogy a hanghullámok az élesztőtörzsekre is hatnak. A zenei hanghatásnak kitett mustból alacsonyabb cukor-, de magasabb glicerintartalmú bor lesz, vagyis szárazabb, teltebb, aromákban gazdagabb bor érlelődik. Ma már egyre több borász hisz az elméletben, így egyre több bor hallgathat fermentálódása közepette a borásza ízlésének leginkább megfelelő muzsikát; szimfóniát, keringőt, operettet, vagy akár sramli zenét is. Vannak egészen elvetemült vincellérek is, akik a boroshordókba helyezik a hangszórókat annak érdekében, hogy a zenei hanghullámok a lehető legtökéletesebben fejthessék ki hatásukat. A legmegszállottabbak pedig a szőlő- és bortermesztés valamennyi szakaszában, a szőlőültetvényeken és a borospincékben egyaránt zeneterápiát alkalmaznak.

Az ötletre egy tokaji pincészet, az AM-Tokaj is felfigyelt. Ők azt vallják, hogy a sokféle műfaj közül a nyugalmat, derűt és harmóniát árasztó klasszikus zene az, amely a gyümölcsöket édesebbé, egészségesebbé és a kártevőkkel szemben ellenállóbbá varázsolja. Borászatuk egyik gyöngyszemét, az Amadeust (amely a vidék fő tradicionális szőlőfajtáinak, a furmintnak és a hárslevelűnek a házasításából születik), olyan szőlőből készítik, amely a világon egyedülálló módon egész évben Mozart remekművein „nevelkedik”.

Ma már állítólag zenekarok versengenek azért, hogy nevük egy-egy bor érlelésével kapcsolatba kerülhessen, vagyis az általuk előadott zene tegye nemesebbé a terméket.

Vajon milyen lehet egy, a VOX Savariae által előadott melódiákra érlelt bor ízvilága? Szerintünk csodálatosan gazdag és harmonikus, mint amilyen ez a közösség maga. Egyszer talán meg is kóstolhatjuk…