Händel, Haydn és Mozart művei az 56. Güssingi Zenei Napok keretében a VOX Savariae Ökumenikus Vegyeskar részvételével

Az 56. Güssingi Zenei Napok programsorozatából az idei évben sem maradhat ki az immáron hagyományosnak mondható, országhatárt átívelő összefogás, együttmuzsikálás. A VOX Savariae Ökumenikus Vegyeskar, a Güssingi Városi Kórus és a Savaria Szimfonikus Zenekar 2023. november 5-én vasárnap a güssingi bazilikában Händel, Haydn és Mozart csodálatos dallamaival várja zeneszerető közönségét.

A koncerten Georg Friedrich Händel Júdás Makkabeus című oratóriumának Nyitánya, a mű két szólóénekesekre írt duettje („From this dread scene”; „O, lovely peace”) és híres Győzelmi dala, Joseph Haydn C-dúr orgonaversenye, valamint Wolfgang Amadeus Mozart Koronázási miséje csendül fel.

A német származású, 1727-ben brit állampolgárrá váló barokk zeneszerzőt, Händelt életpályája első szakaszában az olasz operastílus képviselőjeként ismerték. Később azonban – az énekesekkel való vesződségek, az opera iránti érdeklődés lanyhulása, valamint a gazdasági nehézségek okán (melyek időközben már egészségét is veszélyeztették) – az opera világától a főként bibliai témájú oratóriumok felé fordult, és ezen műfaj ünnepelt zeneszerzőjévé vált. Az olasz zenei, illetve operai hagyományok azonban élete végéig elkísérték; a hangszerelés árnyaltságát, a karakterek gondos megformálását, az érzelmek mély ábrázolását, a drámaiságot, az énekes szólisták dallamainak bonyolultságát, a kórustételek sokszínűségét átmentette oratóriumaiba is. Bár a klérus sokáig ragaszkodott hozzá, hogy az egyházi zene és a színház váljon el egymástól, a közönség rajongott Händel oratóriumaiért, melyekben (egy korabeli beszámoló sorait idézve) „az egyházzene szentsége a legnemesebb módon egyesült a színpadi muzsika gyönyörűségével”.

Händel oratóriumainak nyitányai a francia ouverture formáját követik. A Júdás Makkabeus nyitánya is francia hagyományokra épül; a pontozott ritmusú, méltóságteljes bevezetést rendkívül virtuóz fúga, majd az első formarész rövidített visszatérése követi. A zenekari kompozíció a cselekmény hangulatát hivatott előrevetíteni.

A Júdás Makkabeus szoprán és alt szólistája egy izraelita nőt és férfit személyesítenek meg, akik a nép soraiból kiválva annak érzelmeit, gondolatait közvetítik. A „From this dread scene” a nép háborús viszály nyomán érzett kétségbeesését, reménytelenségét fejezi ki, míg az „O lovely peace” páratlan szépségű duettje a természet idilli képeivel a nép béke iránti vágyát énekli meg.

Händel oratóriumaiban, így a Júdás Makkabeusban is meghatározó szerepe van a kórusnak; maguk a kórustételek a történet hordozói. Az oratórium cselekményének főhőse valójában a nép, a közösség, mely hol gyászol és szenved, hol küzd és diadalmaskodik, hol ünnepel és imádkozik. A mű monumentális kórustételét, a Győzelmi dalt a barokk oratóriumok nagymestere, Händel eredetileg az 1747-ben írt Joshua című oratóriumának részeként komponálta, 1751-ben azonban beillesztette azt az 1746-ban életre hívott Júdás Makkabeus című oratóriumába. A dallamot legtöbben az evangélikus és református énekeskönyvek fennkölt húsvéti énekeként ismerik, egy svájci protestáns lelkész, Edmond Louis Budry 1884-ben írott szövegével, illetve annak tükörfordításával (Győzelmet vettél). Emellett azonban, tekintettel arra, hogy a Jézus születése előtti 2. században az Antiokhosz Epiphanész szír uralkodó elleni nagy zsidó lázadást és szabadságharcot vezető Júdás Makkabeus a Messiás Krisztus előképévé vált, a dallam evangélikus templomokban gyakran csendül fel a Megváltó születésére váró adventi énekként is, Friedrich Heinrich Ranke 19. századi versével (Tochter Zion, freue dich). A kórusmű eredetileg politikai propaganda célzattal íródott, az angolok legyőzhetetlenségét hirdette, hiszen a 61 éves zeneszerző a művet Vilmosnak, Cumberland hercegének tiszteletére komponálta, aki az anglikán vallás szellemének védelmében 1746. április 16-án győzelmet aratott a skót katolikus trónkövetelő, Charles Edward Stuart felett. Az oratóriumot a londoni Covent Garden Színházban mutatták be 1747-ben. A güssingi koncerten a dallam a két kórus tolmácsolásában az eredeti szövegével hangzik el: „See, the conqu’ring hero comes!”

Joseph Haydn hét orgonaversenyt írt, melyek (mivel a korabeli orgonák többsége pedálsor nélküli orgona volt) mindegyike csembalón is eljátszható. Versenyműveit Haydn a kamarazene jegyében komponálta; a szólóhangszert csupán néhány hangszerből álló kamaraegyüttes (hegedű, cselló, esetleg trombita és timpani) kíséri. Ezen darabok megírásának célja többnyire az volt, hogy a nagyobb lélegzetű előadások, pl. oratóriumok szüneteit, vagy akár a liturgia azon részeit kitöltsék, melyekben nincsen énekes rész. A güssingi koncerten a zeneszerző hét orgonaconcertója közül a C-dúr Hob XVIII:10 három tétele (Moderato, Adagio, Allegro) hangzik el. A feljegyzések szerint a Hob XVIII-as versenyművek mindhárom darabját (Hob XVIII:5; Hob XVIII:8; Hob XVIII:10.) egyértelműen orgonára írta a mester. Az idős Haydn egy későbbi jegyzetében a C-dúr orgonaversenyről azt jegyezte fel, hogy a művet egykori szerelme, Therese Keller 1756-os zárdába vonulásának alkalmára komponálta. Haydn végül 1760. november 26-án a bécsi Szent István-székesegyházban Therese nővérével, Maria Anna Aloysia Apollonia Kellerrel kötött házasságot.

A Koronázási mise (németül: Krönungsmesse) néven ismert K 317-es C-dúr misét a mindössze 23 esztendős Mozart írta, miután tizenhat hónapot töltött utazással, mely időszak alatt főként Párizsban és Mannheimben tartózkodott. Az érsek invitálására 1779-ben ismételten elfoglalta az udvari orgonista posztját Salzburgban, amely szerep a fiatal zeneszerzőt egyházi művek rendszeres komponálására kötelezte. A zeneszerző első miséje ez, amely vélhetően a Salzburg melletti Maria Plain kegyhely Mária-kegyképének megkoronázására készült, és első ízben 1779. április 4-én vagy 5-én a salzburgi dómban hangzott fel. Mozartra óriási hatással volt az új, úgynevezett mannheimi iskola, amely különösen nagy hangsúlyt fektetett a hangszeres zene árnyalására, az expresszív előadásmódra, a dinamika eleven kidolgozására, és a korábbinál sokkal nagyobb szerepet adott a fúvós hangszereknek. „A fortéja mennydörgés, a crescendója zuhatag, a diminuendója tovacsörgedező kristálypatak, a pianója pedig tavaszi lehelet” – jellemezte a mannheimi zenekar sokszínűségét Christian Friedrich Daniel Schubart költő. A fiatal Mozart mesterien alkalmazta ezen stílusjegyeket Koronázási miséjében, amely a zeneszerző egyházi műveinek csodálatos ékkövévé, és a komponista egyik legismertebb, legtöbbet játszott miséjévé vált. A güssingi koncerten az olasz operák dallamosságát idéző misekompozíció valamennyi tétele (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei) felcsendül.

Természetesen a güssingi zenei estről nem maradhatnak el az énekes szólisták sem: Georg Friedrich Händel duettjeivel és Mozart Koronázási miséjének szólóival visszatérő neves vendégművészeink közül ezúttal Gál Gabi (szoprán), Simon Krisztina (alt), Szappanos Tibor (tenor) és Hámori Szabolcs (basszus) lépnek színpadra. Az orgonaversenyt Lakner-Bognár András, a güssingi zenei est continuosa, valamint a VOX Savariae Ökumenikus Vegyeskar másodkarnagya játssza.

A hangversenyen felcsendülő művek ezúttal is Lakner-Bognár Nóra vezényletével hangzanak el.